Nagyjából Carrie Bradshaw Szex és New Yorkban való feltűnése óta készülök ennek a mondatnak a megírására. Akkor határoztam el ugyanis, hogy én írni és publikálni fogok. Ha Carrienek sikerül, gondoltam magamban, akkor nekem is sikerülhet. Azzal nem számoltam, hogy a témaválasztásom ennyire hosszadalmas lesz. Egyre közelebb állok a 30-hoz (a sorozat a 16-17- éves koromat idézi), és most ért el a felismerés, hogy nekem márpedig a sütésről kell írnom.
Bevallom sokat vívódtam (éveket), hogy belekezdjek-e egyáltalán a blogírásba, mert valljuk be, már nagyjából mindenki blogot is. És annak a mindenkinek a fele valamilyen gasztronómiai témát boncolgat. Arról nem is beszélve, hogy sohasem voltam az a típus, aki miután sütött-főzött lefotózta és közhírré tette munkájának gyümölcsét. Jó, anyukámat rendszerint felhívtam, főleg az elején, de azért az nem számít nyilvános publikálásnak.
Aztán mi lett belőlem, mégis elkezdem.
Célom a bloggal nem titkoltan elsősorban közcélú, bár nyomokban "öncélúságot" is tartalmaz:) Ugyanis imádom a sütést, mint folyamatot. Imádom a szakácskönyveket lapozgatni (sok ismerősöm emiatt a csodámra jár, de engem tényleg megnyugtat az ételek látványa:)), kiválasztani a legjobbnak vélt receptet,kimérni a hozzávalókat, beindítani a robotgépet,összeállítani a tésztát, formába rendezni, sütőbe betenni, és utána várni. És utolsó fázisként a süteményt felszolgálni. És ismét várni. Az elismerő tekintetekre, a "hümmögésre" és a vendégeim repetájára. Mert a magamfajta számára ez a legnagyobb öröm. A blogon keresztül a sütés és elsősorban a muffinok iránti lelkesedésemet szeretném átadni, és remélem, hogy a recepteken keresztül találkozunk a sütik világában:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése